Aelia és a Nap Ládája
„Aelia és a Nap Ládája” egy különleges kalandmese, amely három izgalmas kihíváson keresztül vezeti végig a gyerekeket Pécs világörökségi helyszínein. A történet szerint Tenebrus, a sötétség szelleme elrabolta a Napot, és egy vasládába zárta – Aelia, a bátor római lány, csak a gyerekek segítségével szabadíthatja ki!
A küldetés interaktív, helyszínről helyszínre vezet, ahol élő szereplők, játékos próbák és kreatív feladatok várják a résztvevőket. A világörökségi helyszíneken moderátorok segítik a kis kalandorokat, hogy megfejtsék a rejtélyeket, és továbbhaladjanak a történetben.
A kalandot kíséri a Sopianae Roman Walk applikáció, amelyben a gyerekek megtalálják a helyszíneket, és letölthetik a feladatok egy részét is, így az élmény még gazdagabbá válik.
Miért árnyékszínház?
Varázslat, színház
Az árnyjáték a fény és sötétség játékából áll, ami a mese alapja is. A nap, a világosság, az élet és a sötétség, pusztulás kontrasztja jelenik meg szimbolikusan. Egy olyan varázslatos világot teremt meg, amely könnyedén leköti a gyerekek figyelmét. A kontrasztos formák és mozgások beindítják a képzeletet – minden árnyék, minden figura egy újabb lehetőség a töreténet folytatására.
Alkotás és szerepjáték
A gyerekek nemcsak nézői, hanem alkotói is a történetnek: kivághatják a szereplőket, mozgatják őket, akár saját párbeszédet is kitalálhatnak. Ez fejleszti a finommotorikát, a történetalkotási készséget és a kreativitást.
Kis helyen, nagy élmény
A doboz kompakt, mégis egy egész színház elfér benne. Egy otthoni lámpával vagy a telefon fényével életre kelthető – nincs szükség bonyolult technikára.
Edukáció
A gyerekek a papírszínház segítségével átélik a történetet – interaktívan, kreatívan. Így az Aelia és a Nap ládája mese nem csupán egy elmesélt sztori marad, hanem személyes élménnyé válik. A doboz tartalma (papírból kivágható hátterek, karakterek, paraván) lehetővé teszi, hogy a gyerekek otthon is újra eljátsszák a történetet – így a fesztiválélmény tovább él, a történet hazamegy velük. Ez fenntartja az érdeklődést a római örökség iránt hosszabb távon is, játszva tanít. Egyszerre hagyományőrző és kreatív. A római örökség így nem poros múzeumi tárgyként, hanem élő, újraalkotható meseként jelenik meg.