Pécs, Dóm tér 23, 7621
Amikor a sírkamra előtti látogatótérbe érünk, valójában a római kori talajszint alatt járunk. Szemben, a sírkamra bejárata valamikor egy lejtős aknán keresztül volt megközelíthető a felettünk lévő szintről (amely nagyjából megegyezik a római kori külső járószinttel). A sírkamra bejáratával szemben álló kis makettet, amely teraszos bejáratot rekonstruál, meghaladta a kutatás. A sírkamrába tekintve láthatjuk azt a korsót és poharat, amelyről a sírkamra a nevét kapta.
Belépve a kápolna belső terébe, a bejárat melletti sarkokban még megfigyelhető az eredeti padlózat maradványa. Látható, hogy bár téglaburkolata volt, törött téglákból készítették. A sírkamra geometrikus mintákkal díszített dongaboltozata sajnos beomlott, így viszont felülről jobban szemügyre tudjuk venni magát a sírkamrát is. Az északi falban lévő fülke előtt, a sírkamra teljes szélességében egy hatalmas, téglafalú sírláda áll, amelynek csupán a fedele készült lapos kőtömbökből. Egy későbbi temetkezés során e szarkofág elé egy újabbat építettek, és ezzel mintegy be is töltötték a sírkamra teljes belső terét. Ennek a szarkofágnak csupán a maradványait láthatjuk az oldalfalak mentén, ugyanakkor az is látszik, hogy az oldalfalakon lévő rácsminta elé építették, tehát akkor, amikor az már elkészült – vélhetőleg az első temetés időpontjára.
Gyakori kérdés, hogy mik azok a “csatornák” a szarkofágok alatt. Egy nyílást a nyugati falon, az 1. számú szarkofág fedele fölött is láthatunk. A valamikor temető nem olyan teraszosan kiképzett, mesterséges felszín volt, mint manapság, hanem (időszakos) vízfolyások mélyedései tagolták. A sírkamra mellett valójában most is van egy elcsatornázott, természetes vízfolyás (ennek aknája kívülről, a sírkamra feletti téren megtekinthető). Valószínűsíthető, hogy a sírkamra időnként, nagyobb esőzések idején időlegesen víz alá került, így szükség volt a víz mielőbbi levezetésére, az alácsatornázásra.
